Fehéredő Gazdaság

Miközben az ellenzék hiteltelenül vagy irigykedve vádolja a kormányt korrupcióval, megfeledkezünk róla, hogy 2010 óta ez a kabinet tett a legtöbbet ellene. Az elért eredményekre érdemes büszkének lenni, de a Nézőpont Intézet további javaslatokat is kidolgozott a hófehér magyar gazdaság érdekében.

Egyre többször halljuk manapság a korrupció vádját. Noha politikai szempontból előnyös a centrális erőtér rendszerében a megosztott ellenzék léte, fülsiketítő, ha ugyanazt kiáltják, egymásra licitálva. Mindez akkor is igaz, ha tudjuk, hogy a Jobbik ahol tudott – a pártalapítványok és néhány önkormányzat táján – egyáltalán nem tűnt ki visszafogottságával. A baloldal pedig terhelt múltja miatt még sokáig hiteltelen marad vádaskodásával. Amikorra el lehetne felejteni a baloldal 2010 előtti vonatkozó bűneit, lehet, hogy már a baloldalt is el kell felejtenünk.

A kormánypárttal rokonszenvezők általában két érvvel szokták ellensúlyozni a politikai támadásokat.

Az egyik argumentum szerint maga a hatalom korrumpál, amely alól nincs kivétel. Ennek megfelelően a korrupció valamekkora mértéke minden kormányzat alatt elkerülhetetlen. A híres-neves első követ pedig az vesse a kormányra, aki „lehetőséghez jutva” maga is bűn nélkül való… A másik érvelés szerint a vádak nem illegális, hanem tudatos, büszkén vállalható tevékenységre irányulnak, a nemzeti tőke építésére.

Tény, hogy más országokban a nemzeti tőke építése természetes. A német kancellár soha nem fog Renault-val közlekedni, s az amerikai elnöknek sem lesz soha Huawei telefonja. S a saját nemzeti tőke előnyhöz juttatását a pénzügyi, építőipari vagy a szolgáltató szektor többi szereplője kapcsán is tetten lehet érni a „szabad világban”.

A fenti megfontolások jogosak, mégis csak óvatosan szokás őket fejtegetni, mintha az érvelők sem lennének feltétlenül biztosak a dolgukban. Van azonban egy szempont, amelyre eddig nem irányult kellő figyelem, jóllehet minden korrupciós vádaskodás ellen megalapozott, tényszerű és büszkén vállalható ellenérv. Magyarországon 2010 óta jelentős mértékben fehéredett a gazdaság, azaz szűkült az állami, vállalati és privát szürkezóna. Talán egyedül az online kasszák és a közúti árufuvarozás ellenőrzési rendszere kapta meg az őket megillető jogos elismerést.

Természetesen nemcsak az ellenőrzés hatékonyságának javulása, hanem a növekvő gazdaság és fogyasztás is oka, mégiscsak tény, hogy az online ellenőrzés kiterjesztése óta több száz milliárd forinttal nőtt az állam forgalmiadó-bevétele.

Van azonban más területeken is sok látványos, ritkábban azonosított előrelépés. A szerencsejáték-szektor szigorított újraszabályozása, az uniós források gyorsított kifizetése vagy az adópolitika szemléletváltása mind-mind a szürkezónák és az „okos megoldások” elleni sikeres fellépésnek tekinthetők. Az adópolitikánál elég a személyi jövedelem és a vállalati nyereség adókulcsának csökkentésére gondolni, amelyek egyre értelmetlenebbé és így drágábbá tették az adóelkerüléssel való trükközést.

Végül érdemes megemlékezni a minimálbéren felül feketén fizetett bérek világáról is, amelynek az arányos adózás és a szigorított ellenőrzés is eredményesen üzent hadat, de legalább ennyire nagy jelentőségű a nettó, kézhez kapott minimálbér összegének 37,5 százalékos emelése 2010 óta. Ez a bérpolitika nemcsak igazságos, de a szürke­gazdaság fehérítésében is nagy a szerepe. Hiszen a borítékban adott, a hivatalos feletti béreket fehéríti ki.

Az elért eredmények – ahogy mondani szokás – magukért beszélnek, de talán érdemes volna többször beszélni a nevükben is. Hiszen 2010 előtt a baloldali kormányok szóbeli küzdelmei nem tették tisztábbá a magyar gazdaság működését, 2010 után viszont nincs szégyellnivalója a kabinetnek a gazdaság­fehérítés terén. Beszédes adat, hogy a magyar kormánnyal szemben nem a jóindulatáról híres Európai Bizottság szerint a magyar áfarés – a beszedhető és a beszedett forgalmi adó közötti különbség aránya – az elmúlt három évben 22 százalék fölötti értékről 18 százalék alá csökkent.

Mindez persze nem jelenti, hogy ne volna még bőven gondolkodni-, tenni- és ellenőriznivaló a magyar gazdaság szürkezónái kapcsán. Erre a célra alapította 2016 tavaszán a Nézőpont Intézet a Gazdaságfehérítési Kerekasztalát, állami intézményekkel, pénzügyi szervezetekkel és kamarákkal együttműködésben. Kutatások, konzultációk és háttérbeszélgetések alkalmával a magyar közélet virágzó szféráját ismertük meg, amelyben számos szakember és döntéshozó gondolkodik a magyar gazdaság további fehérítésének lehetséges irányairól.

Munkánk során néhány kérdéskör köré gyűjtöttük összesen harmincöt javaslatunkat, amelyeket számos érintett szereplővel próbáltunk egyeztetni és finomítani.
Mindenekelőtt a készpénzállomány nagy, sőt az elmúlt években emelkedő mértékét vizsgáltuk. Könnyen belátható, hogy a készpénz sokkal könnyebben válhat csúszópénzzé, mint a számlapénz. Átutalással ritkán fizetnek „okos megoldásként” munkabért, vagy vesznek fű alatt termékeket, hiszen annak közismerten nyoma van. Természetesen a készpénz teljes eltörlése indokolatlan, sőt a 2014-ben bevezetett 150 ezer forintos ingyenes készpénzfelvétel is beváltotta a hozzá fűzött reményeket, a teendő nem ezen a szinten van.

A havi 150 ezer forint feletti készpénzfelvétel azonban már más kategória, ennek tranzakciós illetékét indokolt lenne akár 1 százalékra emelni, hogy a nagy mennyiségben készpénzt felvevő polgárok magasabb adót fizessenek (jelenleg a felvett összeg 0,6 százalékát kell az államnak adniuk), amely bevételből az átutalások közterheit lehetne csökkenteni. Szintén fontos lenne a Magyarországon rendkívül népszerű sárgacsekk-befizetés átutalásos vagy kártyás teljesítésének ösztönzése, amely a mindennapokban csökkentené a készpénz használatát.

A készpénz mostani népszerűségének egyik fő oka, hogy relatíve olcsóbb, mint a bankhasználat. Ezért volt fontos előrelépés az ezerötszáz forintos díjú alapszámla kötelező bevezetése 2016 őszén. Igazán azonban csak akkor lehet elterjeszteni az átutalással fizetést, ha a készpénzhasználat társadalmi költsége érezhetően felül fogja múlni a bankhasználat hivatalos költségét.

Éppen ezért érdemes lenne elgondolkozni az állampolgári jogon járó ingyenes bankszámla és bankkártya bevezetésén, amely egyfajta „kulturális forradalomhoz” vezetne, s amely elsőre ugyan komoly költséget jelentene a bankoknak, igénybevételük kiterjedésével, a banki forgalom növekedésével viszont biztosan jól járhatnának a pénzintézetek is. A többségében immár magyar tulajdonú bankrendszer, az erős jegybank és a pénzügyi felügyelet miatt az elektronikus fizetés elterjedésétől pedig nem kell félniük az óvatosaknak sem.

A fizetési módok mellett az adózás és az adóbeszedés kérdéseit is alaposan tanulmányoztuk. A szürke pénzmozgások oka sokszor az adóelkerülés, aminek háttere az adórendszerrel való elégedetlenség. Miért fizessen idegenforgalmi adót a szállásadó, ha az interneten közvetített privát szálláshely kiadója ezt nem teszi? Miért vallja be a lakástulaj a kiadás utáni teljes jövedelmét, ha 1 millió forint felett pluszterheket kell utána fizetnie?

Miért ne kerülje ki a forgalmi adó kiszámlázását egy szállítócég, ha tudja, hogy a vevő általi, fordítottáfa-fizetés Magyarországon sikerrel alkalmazott rendszerét az Európai Bizottság ellenzi? E kérdésekben a fordulat eléréséhez nemcsak az adókulcsokon és az adószabályokon kell változtatni, de az adórendszerbe vetett bizalmat is meg kell erősíteni.

Internetes újságok szerkesztői tudják, hogy a legnépszerűbb cikkek mindig a kék hírek, betörésről, lopásról, közúti balesetről. Vajon miért ne szólhatna tudatosan több hír az adónyomozók eredményes munkájáról, az adóbűncselekmények sikeres felderítéséről? Az elrettentés mellett a tisztességesen adózni akarók dolgát is meg kell könnyíteni. Ígéretes a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) nemrég bejelentett szemléletváltása a megbízható adózók segítéséről, üldözésük helyett, de legalább ennyire kívánatos lenne az adóalanyok felkészítése gazdasági tevékenységük vonatkozó szabályaira. Nem ötkilós jogszabály­gyűjteményre, hanem közérthető és egyszerű eligazító anyagokra volna szüksége az adóhatóságnak.

Kicsit merész, de nem irreális javaslatunk volt a gazdaság fehérítése érdekében az elektronikus számlázás és könyvelés ingyenessé tétele. Technikailag ez könnyen megoldható lenne, hiszen már most kiváló programok érhetők el a piacon. Az állam által finanszírozott, a felhasználók számára ingyenes szoftver nem lenne más, mint az amerikai digitális óriások üzleti modelljének alkalmazása.

A Google is ingyen ad a felhasználóinak szoftvereket, hogy cserébe az adataik az ő szervereire fussanak be. Ennek megfelelően az üzleti tevékenységet segítő állami vagy államilag támogatott szoftverek az adóhatóság szerverein futva az ellenőrzéshez jelentenének nagy segítséget.

Még hosszan lehetne sorolni javaslatainkat, de a lényeg egy mondatban is összefoglalható. A szürkegazdaság elleni, Közép-Európában sokáig esélytelennek látszó küzdelmet akkor fogjuk megnyerni, ha ismét érdem lesz adót fizetni. Hinni kell benne, hogy az arányos, könnyen megfizethető, mindenkitől beszedett közteher legyőzheti a modern kor adóelkerülési kultuszát.

Aki ebbe az irányba tesz lépéseket, nemcsak szavakkal és irigységből küzd a korrupció ellen, hanem valóban tesz is a felszámolásáért.

(Magyar Idők, 2016. december 1.)